SEO, keresőoptimalizálás, online marketing blog. A Bognár Stúdió az Első Magyar SEO Verseny győztese.
– Te futó nélküli bolond vagy!
– Te és a bandád elmebeteg!
Ha blog vagy facebook hozzászólásban olvasnék ilyen párpeszédet, azonnal, gondolkozás nélkül kimoderálnám! Mert felelős vagyok a témámért, a szereplők-hozzászólók személyiségi jogaiért, az olvasók komfort érzetéért.
Vélhetően zömében más bloggerek és fészbukkerek is hasonlóan viselkednének, az eldurvult hangvétel számukra sem volna elfogadható.
Sokan adtak hangot értetlenségüknek, amikor Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje közrebocsátott egy olyan anyagot, amely semmilyen új ismeretet nem nyújtott a közvélemény számára.
Ezt az anyagot állítólag egy vidéki, helyi fideszes képviselő adta át a Demokratikus Koalíció (DK) egyik képviselőjének azzal, hogy az ellenzéki előválasztás második fordulójában azt Dobrev Klára használja föl Márki-Zay ellen. A DK ezt a dossziét nem használta föl, hanem bizalomerősítő célzattal átadta Márki-Zay-nak. (Ez sem akármilyen politikai marketing.)
A magyar népesség jelentős része aktív használója a Facebooknak. Márpedig a face-ben kitüntetett hely jut a kicsi ikonok, a szimbólumok, másként a hangulatjelek, vagyis az emojik intézményének, a „tetszikelés” jelrendszerének.
Erre a közismertségre alapozott például a Fidesz, amikor kampányaiban az emojik egyszerűsítésével szólítja meg a polgárokat, hogy eljuttassa hozzájuk politikai üzeneteit.
A social media (ejtsd: szosöl média), magyarul a közösségi média valóságos like-versenyben szenved, egy nagyon egyszerű logika alapján az alábbi összefüggést sugallva: akinek több a lájkja, annak hitelesebb a mondandója, azt jobban kedvelik.
Ezért aztán a pénzszórást is érdemesnek tartják lájkok beszerzésére, kerül amibe kerül.
Sőt, mesterséges hálózatok épülnek föl, amelyek tagjai akár lelkesedésből, akár pártszimpátiából, akár pénzért lökik a tetsziket a megadott oldalakra.
A blogok világában számos módszerrel találkozhattunk a „tetszik” és a „nem tetszik” kifejezésére az ilyen, mesterségesen létrehozott hálózatok részéről.
Cégek szívesen veszik, ha valamelyik termékükről előnyös tulajdonságot domborító bejegyzést erősítenek meg a hozzászólók. A lelkesült igen, nagyon jó szövegtől a nekem is bevált megjegyzésen át a szuper, megváltoztatta az életem sóhajig olvashatunk méltatást.
A politikai tartalmú blogbejegyzések után általában az ügyeletes bérbanya (pénzért trollkodó) az első hozzászóló, aki nevetségesnek, hülyeségnek fogja nevezni a bejegyzés tartalmát. Aztán jön a többi troll, akik szétbeszélnék a hozzászólásokat mindenféle marhasággal, a lepkék nemi életétől kezdve a bejegyzés írójának elmeállapotáig terjedő skálán.
Ám a blogokhoz hasonló módszerek mellett a mostani előválasztás „belháborúi” a Facebookon szélsőséges módon mutatnak rá egy újfajta „lájkolási” mód kialakulására, sőt megszilárdulására.
A csattanások erejét most felerősíti, hogy ellenzéki buborékok lakói csapnak össze, sőt számos résztvevő azonos burokban él, és az eddigi egyetértés szétszakadásának dühét némelyek szokatlan módon vezetik le.
De ne a szélsőségekre figyeljünk, hanem a tömegesen tetten érhető, mondhatni tipikus gyakorlatra, megnyilvánulásra.
Egy-egy bejegyzés tetszikelése a szkásos módon, a felmutatott hüvelykújjal történik. A számos ellenző pedig egyszerűen a mosoly jelét küldi, és nem a vicces, hanem a kiröhöglek jelentéstartalommal.
Vagyis az emoji elveszíti eredeti jelentéstartalmát és politikai szavazatnak tekinthető. Az előválasztás során ez konkrétan most már Dobrev vs. Márki-Zay szavazatokat jelent.
Ha a bejegyzés Dobrev Klára érdemét említi, akkor a mosoly jele Márki-Zay-ra adott szavazat, Ha Márki-Zayt dícséri a bejegyzés írója, akkor pedig Dobrev Klára győzelméért fohászkodik a jelet útjára bocsátó fészbukker vagy fészbukkerina.
***
Elolvasásra ajánlom még a témában:
Trends: választási számháború az előválasztás során
A Google Trends célirányos felhasználása nem először fordul elő a keresőoptimalizálásban, a SEO-ban érdekelt Bognár Stúdió online ügynökség webes felületein.
A Google Trends alkalmazásának alapjait, felhasználásának lehetséges területeit ebben a blogban már felmutattuk A Google Trends mire használható? c. bejegyzésünkben.
Így most ebben a bejegyzésben az alapok ismertetését megtakaríthatjuk magunknak. Vagyis azonnal belevághatunk témánkba: az EP választások előtt pár nappal miként érdeklődünk mi, magyarok, a résztvevő hazai pártok iránt.
Mikor máskor volna aktuálisabb a politikai marketing sötét, botrányokkal tarkított oldalával foglalkoznunk, ha nem most, a 2018-as parlamenti választás előtt 5 nappal.
Gyakran hallani, hogy a lejáratás, a botrányokra építő negatív kampány vissza hull arra, aki erre vetemedne kampánya során. Vajon tényleg így van ez?
Először is vizsgáljuk meg azt, hogy van-e igény a botrányokra.
Van!
Bizonyítékként vizsgáljuk meg a fentebbi képet, amely három lap, a Népszava (kék), a Magyar Nemzet (piros) és a Magyar Hírlap (okker) online kiadásának keresettségét mutatja meg (a Google Trends eszközének felhasználásával) Magyarországon, az elmúlt három hónapban.
Azt látjuk, hogy március közepétől hirtelen megugrik a weben a Magyar Nemzetre történő keresések aránya.
Mi más lehetne ennek az oka, mint az, hogy a „G-nap” hősének, vagyis a Simicska Lajosnak a birtokában lévő lap elkezdett botrányokat teríteni. Kósa Lajos tárca nélküli miniszter édesanyjának szánt 800 millióról volt szó, aztán Semjén miniszterelnök-helyettes házi rénszarvas vadászatáról Svédországban, amelyet egy EU-s pénzekkel megtömött vállalkozó finanszírozott, aztán jöttek sorban az Elios ügy egyes részletei, amelyek Tiborcz István „nemzeti vej” csalássorozatát tupírozták fel a fölháborodásig és így tovább.
És láthatjuk, volt erre szépen kereslet.
A három hónap átlagában a keresettség terén is piacvezető politikai napilap, a Népszava bizony háttérbe szorult, a Magyar Hírlapról már nem is beszélve.
A mai Index.hu reggeli „vezércikke” egy Gyurcsány Ferenc interjú volt Azt gondolom, hogy Putyin zsarolja Orbánt címmel.
Miért nevezem ezt finom lejáratásnak?
Pratkanis és Aronson Rábeszélőgép c. könyvéből is tudjuk, hogy a leghatékonyabb lejáratás a direkt vád. Hiszen még a vád tagadása is negatív következményekkel jár.
A gondolom szó erősen tompít egy olyan, enélkül megfogalmazott szövegen: Putyin zsarolja Orbánt. Az azt gondolom talán még a bíróság előtt is jól jöhet, véleménnyé varázsolja a szöveget a direkt vádból.
Ugyancsak ebben az interjúban olvashatjuk a következő párbeszédet a riporter és Gyurcsány Ferenc között:
Amikor Szél Bernadett-től megkérdeztük, hogy milyen elégtételre számít, ha marad a Fidesz, azt mondta, börtönbe kerülhet. Ön tart valamitől?
Attól tartok, hogy a hazám tönkre fog menni.
És személyesen Gyurcsány Ferencet érheti retorzió?
Nem szeretem, ha valaki politikai támogatás céljából jó előre mártírnak állítja be magát.
Szél Bernadettre gondol?
Általában értettem…
Dehogyis gondolta általában – gondolhatja az olvasó. Ez a kis részlet igenis „betesz” Szél Bernadettnek, rejtett vád, aminek jelentése nagyjából a következő: Szél előre mártírt farag magából, mert szavazatokhoz akar jutni a saját jelentőségének megemelésével és a sajnálkozókat is megnyerheti.
És ezzel a kettős megállapítással akár egyet is érthetünk.
Jónéhány hónappal ezelőtt TGM felvetette, hogy akkor van esély a Fidesz leváltására, ha mindenki az MSZP-re szavaz. Ezt nem valamiféle politikai szimpátiából vezette elő, hanem inkább méla undorból, amelynek forrása a teljes politikai elit iránti megvetése volt, beleértve a „kedvezményezettet” is.
A március 31-i Népszavában Lengyel László fejti ki véleményét a választásokkal kapcsolatban. (Lengyel László: Döntsetek, mielőtt a kövek kiáltanának!).
Így ír:
A részvétel nagysága lesz az egyik döntő tényező. Ha sokan mennek el – 70 százalék körül -, akkor a rendszernek vége. A szavazás is egyszerű. Követni kell a többi szavazót, így a legnagyobb demokratikus ellenzéki listára és a legesélyesebb ellenzéki jelöltre kell szavazni.
A legnagyobb demokratikus ellenzéki lista az MSZP-Párbeszéd listája. Vissza TGM-hez?
Nem, nem.
Lengyel László híres Gyurcsány-ellenességéről, tehát a DK-nak aligha fog „kampányolni”. Az LMP, ha sokan mennek el szavazni, korántsem biztos, hogy bejut a parlamentbe, a többiekről nem is beszélve. Mindezt, lám, milyen finoman is lehet kommunikálni 🙂
A kerítést senki nem akarja lebontani. Senki nem akarja, hogy Magyarország ne legyen magyar ország. Nincs kétezer fős ellenséges csoport. Viszont kampány van. És korrupció. Meg szegénység, jövőtlenséggel fűszerezve.
És lesz a választásokon győztes csoport is. Hogy ők sokan lesznek-e vagy kevesen – ezt nem tudhatom.
Amikor egy helyzet marketing megoldása kerül napirendre, gyakorta a mismásolás, a “nem is úgy van” bagatellizálása felé hajlanak a helyzetmegoldók – a szijjártópéterezés pedig már annyira más műfaj, hogy azt említeni se merem.
Ebben a közegben az MDF-nek az a megoldása, amelyet a nehezen gyűlő kopogtató-cédulák ügyére dolgozott ki – egyszerűen zseniális.
Zseniális, mert erre szinte még senki se gondolt a magyar politikai marketingben: építsünk az igazságra!
Építsünk az igazságra, vagyis kongassuk meg a vészharangot!
Nem azt mondják, hogy de, gyűlnek azok a cédulák, még kölcsön is adhatunk; nem azt mondják, hogy Bokros Lajos kobakját ugyanott nyomja a korona, mint Orbán Viktor fejét…
A vészharang tehát meg van kongatva!
***
Témába vág: