Szeretjük a botrányok ízét, zamatát
Mikor máskor volna aktuálisabb a politikai marketing sötét, botrányokkal tarkított oldalával foglalkoznunk, ha nem most, a 2018-as parlamenti választás előtt 5 nappal.
Gyakran hallani, hogy a lejáratás, a botrányokra építő negatív kampány vissza hull arra, aki erre vetemedne kampánya során. Vajon tényleg így van ez?
Először is vizsgáljuk meg azt, hogy van-e igény a botrányokra.
Van!
Bizonyítékként vizsgáljuk meg a fentebbi képet, amely három lap, a Népszava (kék), a Magyar Nemzet (piros) és a Magyar Hírlap (okker) online kiadásának keresettségét mutatja meg (a Google Trends eszközének felhasználásával) Magyarországon, az elmúlt három hónapban.
Azt látjuk, hogy március közepétől hirtelen megugrik a weben a Magyar Nemzetre történő keresések aránya.
Mi más lehetne ennek az oka, mint az, hogy a „G-nap” hősének, vagyis a Simicska Lajosnak a birtokában lévő lap elkezdett botrányokat teríteni. Kósa Lajos tárca nélküli miniszter édesanyjának szánt 800 millióról volt szó, aztán Semjén miniszterelnök-helyettes házi rénszarvas vadászatáról Svédországban, amelyet egy EU-s pénzekkel megtömött vállalkozó finanszírozott, aztán jöttek sorban az Elios ügy egyes részletei, amelyek Tiborcz István „nemzeti vej” csalássorozatát tupírozták fel a fölháborodásig és így tovább.
És láthatjuk, volt erre szépen kereslet.
A három hónap átlagában a keresettség terén is piacvezető politikai napilap, a Népszava bizony háttérbe szorult, a Magyar Hírlapról már nem is beszélve.
Finom beszólások, aprócska lejáratások
A mai Index.hu reggeli „vezércikke” egy Gyurcsány Ferenc interjú volt Azt gondolom, hogy Putyin zsarolja Orbánt címmel.
Miért nevezem ezt finom lejáratásnak?
Pratkanis és Aronson Rábeszélőgép c. könyvéből is tudjuk, hogy a leghatékonyabb lejáratás a direkt vád. Hiszen még a vád tagadása is negatív következményekkel jár.
A gondolom szó erősen tompít egy olyan, enélkül megfogalmazott szövegen: Putyin zsarolja Orbánt. Az azt gondolom talán még a bíróság előtt is jól jöhet, véleménnyé varázsolja a szöveget a direkt vádból.
Ugyancsak ebben az interjúban olvashatjuk a következő párbeszédet a riporter és Gyurcsány Ferenc között:
Amikor Szél Bernadett-től megkérdeztük, hogy milyen elégtételre számít, ha marad a Fidesz, azt mondta, börtönbe kerülhet. Ön tart valamitől?
Attól tartok, hogy a hazám tönkre fog menni.
És személyesen Gyurcsány Ferencet érheti retorzió?
Nem szeretem, ha valaki politikai támogatás céljából jó előre mártírnak állítja be magát.
Szél Bernadettre gondol?
Általában értettem…
Dehogyis gondolta általában – gondolhatja az olvasó. Ez a kis részlet igenis „betesz” Szél Bernadettnek, rejtett vád, aminek jelentése nagyjából a következő: Szél előre mártírt farag magából, mert szavazatokhoz akar jutni a saját jelentőségének megemelésével és a sajnálkozókat is megnyerheti.
És ezzel a kettős megállapítással akár egyet is érthetünk.
Vissza Tamás Gáspár Miklós felvetéséhez?
Jónéhány hónappal ezelőtt TGM felvetette, hogy akkor van esély a Fidesz leváltására, ha mindenki az MSZP-re szavaz. Ezt nem valamiféle politikai szimpátiából vezette elő, hanem inkább méla undorból, amelynek forrása a teljes politikai elit iránti megvetése volt, beleértve a „kedvezményezettet” is.
A március 31-i Népszavában Lengyel László fejti ki véleményét a választásokkal kapcsolatban. (Lengyel László: Döntsetek, mielőtt a kövek kiáltanának!).
Így ír:
A részvétel nagysága lesz az egyik döntő tényező. Ha sokan mennek el – 70 százalék körül -, akkor a rendszernek vége. A szavazás is egyszerű. Követni kell a többi szavazót, így a legnagyobb demokratikus ellenzéki listára és a legesélyesebb ellenzéki jelöltre kell szavazni.
A legnagyobb demokratikus ellenzéki lista az MSZP-Párbeszéd listája. Vissza TGM-hez?
Nem, nem.
Lengyel László híres Gyurcsány-ellenességéről, tehát a DK-nak aligha fog „kampányolni”. Az LMP, ha sokan mennek el szavazni, korántsem biztos, hogy bejut a parlamentbe, a többiekről nem is beszélve. Mindezt, lám, milyen finoman is lehet kommunikálni 🙂
A direkt vád legszembetűnőbb példája a kerítés
A kerítést senki nem akarja lebontani. Senki nem akarja, hogy Magyarország ne legyen magyar ország. Nincs kétezer fős ellenséges csoport. Viszont kampány van. És korrupció. Meg szegénység, jövőtlenséggel fűszerezve.
És lesz a választásokon győztes csoport is. Hogy ők sokan lesznek-e vagy kevesen – ezt nem tudhatom.
És akkor jöjjön valami más 2010-ből
Politikai marketing és a vészharang kongatása
Amikor egy helyzet marketing megoldása kerül napirendre, gyakorta a mismásolás, a “nem is úgy van” bagatellizálása felé hajlanak a helyzetmegoldók – a szijjártópéterezés pedig már annyira más műfaj, hogy azt említeni se merem.
Ebben a közegben az MDF-nek az a megoldása, amelyet a nehezen gyűlő kopogtató-cédulák ügyére dolgozott ki – egyszerűen zseniális.
Zseniális, mert erre szinte még senki se gondolt a magyar politikai marketingben: építsünk az igazságra!
Építsünk az igazságra, vagyis kongassuk meg a vészharangot!
Nem azt mondják, hogy de, gyűlnek azok a cédulák, még kölcsön is adhatunk; nem azt mondják, hogy Bokros Lajos kobakját ugyanott nyomja a korona, mint Orbán Viktor fejét…
A vészharang tehát meg van kongatva!
***
Témába vág:
