Létezik-e a fürdők versenye a web keresők keresőtábláin?
A lelkes lakosság Magyarországon – a web hullámai után – sűrű hullámokban lepi el a hosszú, sőt a rövid hétvégéken is a termál- és a gyógyfürdőket.
A szakemberek véleménye szerint, bár ezek a napok megfelelően szolgálják a pihenést, a kikapcsolódást, de sajnálatos módon a gyógyvizek hatása ennyi idő alatt nem érvényesül, ahhoz legalább két hétig, de inkább háromig volna jó vízbe áztatni sajgó testünket.
A fürdők között elvileg verseny is dübörög, bár a tartósan magas érdeklődés – marketinges megfogalmazásban az intenzíven érvényesülő kereslet – mintha nem feltétlenül ösztönözné a korszerű kommunikációs eszközök bevetését, az online marketing internetes bravúrjait, hiszen anélkül is özönlik a nép, megtölti a szállodákat a vízbe vágyók tömege, elegendőnek tűnik a tessék-lássék marketing.
Vajon tényleg elég?
Reumások mekkája
Úgy három évtizeddel ezelőtt módomban állt megismerni a Harkányi Gyógyfürdő akkori igazgatójának álláspontját.
Szerinte Magyarországon minden gyógyfürdő a “reumások Mekkájaként” aposztrofálja magát, s az általa vezetett fürdő ebből akart kitörni a marketingjével – családi fürdőhelyként pozicionálva magát.
Azóta számtalan fürdő esett át sokmilliárdos felújításon, élményelemekkel gazdagítva a kínálatot, de a verseny, a kreativitás nem igazán burjánzik a honban.
Kivételként például Hévíz kívánkozik a városmarketingjével is a klaviatúrámra, ahol az egész város él a vendégszeretet kisugárzásával: ingyen parkolással kezdhet a turista, nem nyúlják le azonnal, amint a városban az autójával megáll; ingyen kortyolhat a település centrumában a gyógyvízből – és sorolhatnám.
Ellenpéldaként hadd mutassam meg némi szívfájdalommal, az egyébként kitűnő Gunaras Gyógyfürdő honlapjának láblécét:
A szívfájdalom oka, hogy magam is szurkolok a Dél-Dunántúl gyógy- illetve termálfürdő helyeinek sikeréért. Szigetvár, Harkány, Siklós, Sikonda, Barcs, Magyarhertelend, Gunaras – mind-mind elérhető közelségben fekszik lakóhelyemtől, Pécstől.
És akárcsak a honfitársaim, magam is a webről, jelesül a Google felületéről tájékozódom: milyen hőfokú és összetételű a víz, milyenek a szolgáltatások és az árak – s bosszant, ha egy fürdő honlapja üres kockával kezdődik, benne a felirattal: “A(z) Adobe Flash Player le van tiltva.”
Már hogyne volna, hiszen idejét múlt, veszélyes, használhatatlan.
Vagyis a 2020-ban zajló online marketing versennyel aligha kompatibilis.
Gunarasi kirándulás – 2020. január
Megmártózunk
Vízben jók vagyunk! – üzeni Gunarasfürdő honlapjáról a szellemes szlogen. És tényleg így van, a gyógyfürdő vize – a laikus szemével böngészve annak összetételét – még a bármit is kipasszírozza belőlünk. Vagy az akármit.
Egy korábbi bejegyzésemben már jeleztem, hogy a honlap sajnos elavult, olyan benyomást kelt, miszerint a gunarasi gyógyfürdő nem akar részt venni a fürdők versenyében, mert anélkül is idecsábul a nép, ha másért nem, hát a jól sikerült szlogen miatt.
Jön, aki jön, a tulajdonosoknak ennyi is elég…
A nejemmel mégis elcsábulunk. A Dél-Dunántúl más fürdői, Harkány, Siklós, Szigetvár, Barcs, Sikonda, Magyarhertelend, Sellye után megmártóznánk itt, Dombóvár mellett, Gunarason is.
A Google szerint mi, pécsiek 50 kilométert fogunk autózni, s ha a közlekedési szabályokat betartjuk, akkor 55 perc múlva a GPS közölni fogja: megérkeztünk, balra van a célállomás.
Aki nem délről, hanem északról jön, mondjuk Budapestről, annak 170 egységgel fog többet mutatni a kilométerórája, de csupán 1 óra 50 perc múlva.
A gyógyfürdő bejáratánál
A fürdő mellett bő parkoló, pár lépésre tőle a fürdő bejárata.
Itt két zászlórúd fogadja az utazót és olyan látvány, ami minden képzeletet alulmúl, amitől földbe gyökerezik a lába, amitől azt gondolja, hogy álmodik, mert ilyen nincs, ilyen semmiképpen nem látható egy európai ország gyógyfürdőjének bejáratánál, ez álom lehet csupán, nagyon rossz álom.
Mutatom:
A Nemzeti Bank itt is elbukja a készpénz elleni harcot
Fürdőzünk.
A jó meleg víz (34-39 Celsius fok a különböző medencékben) ellazít, barátságosan húzogatja belőlünk a fentebb már említett bármit és akármit, közben a feleségemmel mégis az ország fontos ügyeiről ejtünk szót, miképpen azt társasan vízbe mártózva minden magyar is teszi.
Megemlítem például, hogy a parkolóért készpénzben fizettem ötszázat, a szekrények kauciójáért kétezret – kivételként a belépőt kártyával fizethettem – de a büfé is kp. kérte az ötezret a szendvicsekért meg a kávéért.
(Itt mellesleg megemlítem az asszonynak, hogy tegnap nem tudtam kiváltani a horgászengedélyemet, mert ahhoz is csak készpénzzel lehetett volna hozzájutni, és ez teljesen releváns észrevétel szerintem, mert a horgászat is a vízhez kapcsolódik.)
Ha Matolcsy is itt fürdőzne, a kp fizetés túltengése miatt nyilván szívszélhűdést kapna – jegyzem meg, ám nejem szerint az említett illetőt ettől nem kell féltenünk, mert egészen bizonyosan nem ide jár lubickolni.
Kosz vagy penész?
A vízzel, a személyzet udvariasságával, a gyakori takarító akciókkal elégedettek vagyunk. Azt kapjuk, amit elvárhatunk a pénzünkért.
Csupán egyetlen dilemmánk adódik, amit egy váratlan és tervezetlen plafonra pillantásom okoz.
A légbefúvók mellett a hófehér festés feketére vált. Mondom az asszonyomnak, kár ezért a koszért. Szerinte ez nem csak kosz, inkább gombásodás lehet.
Hazáig, bár ellazultan, ezen vitatkozunk!
Hotelek versenyben
A fürdők versenyéhez szorosan kapcsolódik a hotelek versenye – hiszen valahol a hosszú hétvégék wellness kirándulásain, a szabadság ideje alatt valahol meg is kell szállni.
Vagyis az idegenforgalom nélkülözhetetlen szereplői a szállásadók, akár hotel, akár apartman, akár hostel vagy akármi más is a szereplő státusza.
Nincsenek könnyű helyzetben, mert a szállások versenye három szinten zajlik:
- országok,
- régiók-városok és
- városon belüli színtereken.
A szállodák versenye az országok versenyével kezdődik
Minél karakteresebb a kínálat, annál nagyobb lehet a csáberő.
A tengerparttal rendelkező országok a homokos partok, a pálmafák alatt szürcsölhető koktélok és a tenger mormolásának hangjaival, forró dallamok és ritmusok elsöprő lüktetésével csábíthatják a pihenni vágyókat.
Más égtájakon a jégszobrok és a jégbe vájt hotelszobák kínálnak varázslatot.
Megint más országok kulturális hagyatékukkal, régészeti kincseikkel vonzzák az idegent.
Persze rossz nyelvek szerint létezik olyan ország is, amelynek fővárosát az ital, a buli, a lány- és legénybúcsúk olcsó részegsége tesz vonzóvá sokak számára. (Szerencsére a szóban forgó országnak más értékei is vannak!)
De nézzük meg, hogy Magyarország hogyan is állja a versenyt, mit árul el erről a Google Trends. (Ez az eszköz az interneten, a Googleban megvalósuló keresések tendenciáját mutatja meg, abszolút számadatok nélkül.)
A tendencia sajnos egyértelmű.
2004-től 2010-ig, amikor is Pécs volt Európa Kulturális Fővárosa és jelentős összegű volt a program marketingje és vonzereje, enyhe emelkedést tapasztalunk. Ennek értékét növeli, hogy a gazdasági válság éveiben jártunk.
Aztán 2010-től 2016-ig lejtmenet következett. 2016 júniusának kiemelkedése a labdarúgó EB-n váratlanul sikeres magyar szereplésnek tudható be. Sajnos ez nem vált idegenforgalmi tényezővé, egyszerűen a sportdrukkerek kiváncsiságát tükrözte.
2016-tól napjainkig a stagnálás jelei látszanak. Vagyis nincs okunk sikerpropagandára.
Városok versenye
Az országok versenyét a települések, az üdülőhelyek, a térségek, a programot kínáló városok viadala követi.
Magyarországon Budapest és a Balaton szinte “mindent visz”.
De nézzünk példát arra, hogy vidéki nagyvárosok, egyetemi, egészségügyi centrumok hogyan állják a versenyt.
Ha összehasonlítjuk pl. Pécs, Debrecen, Győr, Miskolc egymáshoz viszonyított arányait, akkor hasonló fejlődési pályákat kapunk, bár Debrecen egyre nagyobb mértékben előzi a többieket.
A részletesebb elemzéshez legyen a példavárosunk Pécs.
A mecsekaljai település angol nevével – Pics – így kerestek az érdeklődők a nagyvilágban:
Úgy fest, a nemzetközi porondon nem sikerült a város idegenforgalmi helyzetét stabilizálni. A világörökségbe emelt ókeresztény sírkamrák, a 2010-ben emelt közösségi létesítmények (Kodály Központ, Tudásközpont, a felújított és programjaival felpörgetett Zsolnay Negyed) nem párosultak átütő erejű kreativitással.
A sikerpropagandára nyíló szájak szélesek voltak ugyan, de a trendek szűkebbnek bizonyulnak.
A 2010-es siker belföldön is enyhe olvadásnak indult.
Aligha használtak a fideszes városvezetés botrányai. A híres Zsolnay porcelánmanufaktúra ellenébe állított ellen-porcelán gyár tündöklése és bukása; Alföldi Róbert kitiltása Pécs színpadáról; a civilek vegzálása és folytathatnám a sort. Ezek az ügyek mind-mind az országos hírekben terültek szét és rombolták a kétezer éves város, a kultúra városának hírnevét.
Hotel-verseny városon belül
Egy-egy településen belül is csatát kell nyerni a vendégekért.
Ebben a küzdelemben sokat számít a szállás elhelyezkedése, híre, ára, szolgáltatásainak köre – marketingje.
Honlap, a nemzetközi online térben keresett gyűjtő oldalak immár alapvető fontosságúak.
Ma már azzal aligha lehet “vendéget fogni”, hogy poloskamentes, kényelmes az ágy, hogy udvarias a kiszolgálás, hogy ingyen működik a wi-fi – mert az ilyesmi már réges-régen megkerülhetetlen alap.
Enyhén csökkenő érdeklődés mellett fokozódnia kell a versenynek. Sokat számít, melyik egység tud pozitív értelemben kitűnni a konkurensek közül. Kiüresedett, bezárt pécsi szálláshelyek, korábban jó nevű hotelek elnéptelenedése bizonyítják: nagyon erős a konkurenciaharc.
A kultúra városában – ez Pécs hivatalos szlogenje – a kultúrához kötődő megoldást nevezhetjük releváns megoldásnak.
Ilyen szempontból kimagaslóan jó ötletnek tartom a Hotel Árkádia megoldását: akadémikus által szobánként válogatott, nagyon igényes avantgard képekkel tették egyedien érdekessé a szobákat.
A verseny három színterén egyformán érdekelt minden szállásadó, sőt minden városi polgár is. A szolgáltatók bevétele a közösség teljességére is kihat.
***
Az idegenforgalom, a hotel témában ajánlom:
Az Első Magyar Keresőoptimalizáló Verseny győztese vagyok. Közel húsz éve dolgozom az online marketing, azon belül is a keresőmarketing területén.
A SEO, a keresőoptimalizálás mellett érdekel a blog műfaja. A közösségi térben a gerillamarketing.blog.hu blogom a leginkább közismert.
Közel két évtizedes múltra tekint vissza az általam szerkesztett Jóljárok Magazin is.